Éjjel megjössz,nappal elmégy,
S én emlékként ?rzöm
Karod melegét,és lelked fényét.
Próbálom megfejteni:
KI vagy?
Ki megmutattad ily tisztán magad
Egy megfoghatatlan talány,
Enyém és mégis minden
Csupa magány.
Ezer fény és ezer árnyék
Közel a halál és köztünk
száz év.
Vakmer? és vaksötét,
A sötétben egy csillag ég .
Magányosan tisztán,
Fénye elér hozzám.
Szemünk sugara örök,
köztünk egy ?r hörög.
Enyém egy apró sugár,
És egy sejtés:
Nekem teremtett az Isten,
Utunk közös innen
TE az én ?rz?csillagom
bár tudom, biztosan tudom,
hiába nyújtom kezem,
elérni sose fogod te sem,
A távolság széls?,
Fényünk pislákoló, végs?.
denes - augusztus 21 2007 06:22:40
Szép volt és megválaszolhatatlan, elgondolkodtató és kifürkészhetetlen. Ezek sejtelmes, bels? érzéseid voltak. Köszönjük az ajándékot!
