|
 Vendég: 101
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Miért?
Mit érzek? Fájdalmat.
Mérhetetlenül nagy fájdalmat.
Ürességet.
Végtelen ürességet.
Nem találom kivezet? utam,
S a sötétségbe elveszve érzem magam.
Próbáltam én a fényt keresni,
De eközben meghalt bennem valami.
Hangomat folyton elnyeli a világ,
S engem sirat minden korhadt faág.
Kiáltok, kiáltok, de mind hiába,
Egyedül halok meg sötét szobámba.
Az ablakok, mint a börtön rácsai,
Ahonnan soha nem lehet kiszabadulni.
A Nap fénye se jut már ide be,
Engem már csak a magány keze érint meg.
Heged?szó mely begyógyíthatja sebeimet,
De a betegség megsiketítette füleimet.
Hiába csordul ki sós könnyem,
Inkább lehunyom két szemem.
Egyes egyedül. Egy szobába zárva,
Ez nekem egy Örök Zárka. |
|
|
- augusztus 21 2007 06:13:09
Ilyen lehet valóban a magány érzete, a kétségbeesés és kilátástalanság megnyilvánulása. Mégis, kell, hogy meghalld majd azt a heged?szót! |
- augusztus 21 2007 07:23:55
Nos csak vigyázz, társasan is lehet magányos az ember.
De TE csak lépj ki a fényre, halld a heged?szót! És tudod mit?
Játssz magad azon a heged?n 
Zoli |
- augusztus 21 2007 15:12:44
Azonnal nyisd ki az ajtókat, ablakokat, és varázsold el a zárkát...engedj egy kis fényt a szívedbe, és sugározd magadból, töltsd fel a környezetedet vele!!! Versed, mint egy magányos sikoly, szomorúan fájdalmasan szép.
Maryam |
- augusztus 21 2007 18:53:37
Nagyon köszönöm szépen ezeket a kommenteket. Nem is tudom, hogy fejezzem ki :] |
- augusztus 22 2007 14:55:02
AZT HISZEM KÖRÜLBELÜL HASONLÓ ÉRZÉSEID VANNAK MINT NEKEM. NAYGON TETSZIK |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
