|
 Vendég: 27
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,212
|
|
A rám nehezedő éjszakát köd fehéríti.
Nem tiltakozik a sötétség.
Nyugalma ijesztő,
Tűri a sűrű pára uralmát.
Nézem a nedvesen csillogó síneket,
A talpfák szomorú hasadásait.
Az állomás néma monológját hallgatom.
Ülök a kövön!
Mosolygott, mikor az időbe veszett
Büszkeségről beszélt,
S nem sírt a jelen
Vöröslő pusztításán az életért.
Ülök a kövön!
Minden új dolog öldökléssel kezdődik!
Más út nincs.
A jelen halála az elkövetkezendő kezdete,
Ez változás!
Ülök a kövön!
Mulandóság viszi előre a világot?
Ez a fejlődés? Kérdeztem.
Ti emberek úgy hívjátok, pedig csak más
Köntösbe öltöztetitek a világot.
Csak változást, amit eszmék, ideológiák,
Eszközök váltogatásával, változtatásával értek el,
S boldogok vagytok, ha valamit
Megváltoztattok!
Ülök a kövön!
Hiszitek, hogy szebb, jobb, nemesebb.
Gondoljátok ti tettétek? Nem!
A természet örök körforgásának törvényei
Adnak lehetőséget arra, amit tesztek vagy nem.
Ülök a kövön!
S miközben óriásnak hitt alkotásokat hoztok létre,
Nem veszitek észre, hogy a lehetőség a természet parancsa!
Örökké élő elpusztíthatatlan,
Megváltoztathatatlan, változás parancsa.
Ülök a kövön!
Várjátok a dícséretet, kitüntetést, jutalmat
A nagy tettekért! Miért?
Mert tettetek valamit, valamiért
Önmagatokért...
S közben a pusztítást is
Maximálisan végrehajtottátok.
A kijárati jelző zöldre váltott,
Vonat száguld az acélon.
Ülök a kövön!
Az öreg állomás gúnyosan néz rám,
A vonat száguldása,
A vasúti pálya s a jelző!
A változás nagy diadala egyben öldöklése.
Ülök a kövön!
Gondolkodok.
Minden összefüggésben van mindennel.
Semmi nem új s nem régi.
Amiről azt hisszük felfedeztük,
Az régtől volt, van.
Mi csak észrevettük,
S az észrevétlen része az észrevettnek.
Ha nem látjuk a dolgok teljességét
Az a változás miatt van,
S méltatlanok vagyunk rá, hogy
Lássuk a láthatót, ismétlődnek
A történések, minden ami eddig volt.
Újra lesz, csak más eszmei síkon,
Színben, formában és változásban.
Ülök a kövön!
Fázok, ruhám nyirkos, hajam vizes.
Mozdony fényszórója hasítja a nedves levegőt.
Varjak károgása szántja a csendet,
Indulnom kellenne, de...
Ülök a kövön!
Vörösre váltott a jelző...
|
|
|
- május 13 2009 19:35:20
"Nézem a nedvesen csillogó síneket,
A talpfák szomorú hasadásait.
Az állomás néma monológját hallgatom.
Ülök a kövön!"
Ezen gondolat folytatását vártam. Aztán végigolvasva a Dunánál címü vers jutott az eszembe... a rakpart alsó kövén ülve...
és ez a hasonlítás nem a Te javadra szolgált; Mihály
 |
- május 13 2009 20:12:50
Kedves Csaba!
Már vártam a folytatást, "ülök a kövön" egy levédett alkotás.
Gondolatokba révedve olvasom, és elmélkedésed fut végig agyamon.az eszmefuttatásod végig gondolom, a műved jó lett nagyon.
üdv:gufi |
- május 15 2009 11:06:04
Tetszett. Időtálló, mindenkit foglalkoztató gondolatok fogalmazódtak meg benned. Én bízom a jobban, a szebben.. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. január 30. csütörtök,
Martina, Gerda napja van.
Holnap Marcella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
