Mikor egymást megláttuk,levegő közöttünk nem volt
Forgott velünk minden, nemtörődve
Mint mikor minden meztelen,csak az Akác suttogott.
S áltunk alatta ölelésben...csókolóztunk.
Fetrengve, nevünkön kiáltottuk egymást
Egymásfelé oly gyorsan,
Még az Idő is lapult melleinken
Folyását az Óra ütötte, lassan.
Őrizni szerettelek volna kezeimben
Úgy mint gyermekkorom emlékét,
S a halál feledkezzen rólunk
Ha nem lehet, akkor...
Csontos mellkasomon tarthassam mindennek múltidejét.
loretta - május 14 2009 18:22:11
Sajnos sok mindent úgy akarunk őrizni, hogy ragaszkodunk hozzá, pedig gyakran csak akkor lehet a miénk, ha elengedjük. Versed csodaszép. Nekem nagyon tetszett.
reitinger jolan - május 14 2009 19:06:12
Érintését mindig ott érzed, szép lett a versed.
Szeretettel Joli
gufi - május 14 2009 21:00:18
Kedves Elemér!
Az ifjúi hév emlék képe él versdben,
Csodálatos szerelem hatalmas lelkedben.
Nagyon szépen megírtad.
üdv.gufi
