Rég volt ,
nagyon rég.
De az én szívem nem feled,
f?leg nem tégedet.
Tudom hogy szerettél,
de nekem nem kellettél.
Magam sem tudom miért
nincs is oly ember ki ért.
Csak egy szó kellett volna,
mely minket összehozna.
De én nem tudtam kimondani,
és most szívem nem tudom kibontani.
Teljesen raboddá váltam
és álmatlanul vártam,
hogy egy nap majd visszajössz
én igent mondok s te azt: kösz.
De te nem jöttél
csak elfeledtél.
Örök szerelmed ígérete
pedig örökre bennem él.
Beszélgetésünknek lassan vége lett,
neked szép életeted termett
én pedig örökre emlékszek rád
és várom az éjszakát,
mikor együtt leszek egy olyan emberrel
ki elviszi emlékedet egy messzi helyre
de én akkor sem feledlek
csak egy mély helyre helyezlek
hol tovább ég emléked
és az érzésed .
Végül annyit kívánok,
legyen szép világod.
Feledd a kétségeket,
de ne az érzéseket.
És tudd szeretlek,
míg az élet pislákol bennem!
denes - augusztus 21 2007 05:56:05
Van, mit elhibázunk és utólag megbánunk, de már visszahozni nem tudjuk.Szép, ahogy leírtad a történetet, ahogy a megbánás hangja szól, ahogy a szeretet még most is benned él.
"csak egy mély helyre helyezlek" itt egy kis szóváltás kívánkozik.
Jó volt olvasni a versed.
csak-fater - augusztus 21 2007 07:42:27
Na igen, ez valóban lélekig ható vers!
Üdv: Zoli
Lexi - augusztus 21 2007 10:04:38
köszönöm a hozzászólásokat és megpróbálok még javítani rajta
Maryam - augusztus 21 2007 14:59:21
Nagyon önzetlen vagy, még ezek után is azt kívánod, hogy "legyen szép világod. " Én pedig viszont kívánom ezt neked, a te szavaiddal...