Eltorzul testem, lelkem kiteljesedik,
Élem az életet, és az idő megedzi,
A szimfónia során, elvesznek a hangok,
Csak egy-egy oktáv, amit megfoghat karom,
Elveszik a harmadik szem, és megannyi érzék,
Hogy mire észreveszem, már nemis élnék,
Csodás amire, az élet megtanít,
Elárulta milyen, amikor valaki elhajít.
Sírok a zsebkendőbe,
Nyomot hagyok a könyvben,
Fát ültetek az erdőben,
Védem váram az erődben,
Itt legyen a vége, mert képet festek,
Egy a lényeg, továbbra is születnek versek!
