Gondolatban máshol járok,
Lelki síkon máshol szállok.
Az élethez nincs sok közöm.
Nincs erőm létezni,
Mert a lét fájdalmas,
S énem szánalmas.
Kívülről szemlélem magam,
Mintha halott lennék,
Egy lélek nélküli gépezet.
Mozgatok két kezet,
Szemet, lábat
És egy szájat.
De már mindez fáraszt.
Nekem itt már nem a lét a tét,
Túl vagyok már ezen rég.
A nemlét nyugalmára vágyom,
Hol nem marad utánam lábnyom.
gufi - május 15 2009 11:40:23
Kedves Kriszti!
Ezt nem kell sietteni,mikor fent eldöntik, majd szépen bekövetkezik.Ne legyél ennyire elkeseredve!!!!!!!!!!!!!!!
üdv:gufi
geisz laszlo - május 15 2009 13:43:27
Hiába leszel odaát,
tetten értem lábad nyomát!
Aki ír, az nyomot hagy.
Üdv.: Laci
winston - május 15 2009 21:09:00
tetszett szép, szomorú versed
heaven - május 16 2009 22:14:09
Attól, hogy most pesszimista vagy nem kell föladnod semmit! Jönnek még szép napok majd!
