Azt hittem búcsúzni könny?, csók és vége;
Azt hittem elmúlik a csók emléke.
De tévedtem. A perc elmúlt a pillanat örök;
A remény ragyog meg minden könnyem mögött.
Nem kell a napfény, nem kell az élet;
Nélküled Én már semmit nem érek.
Ennyi még nem volt elég, még nem lehet vége;
S ha többet nem kaphatok, egyetlen percet kérek.
Utoljára érints meg, ölelj át;
Szomorú szívem had szorítsa a boldogság.
