Most a földön járva mondom,
lágy suttogva halkan
könny' szemmel a poros úton
szegett fejjel búsan,
szomorúság vesztes arcomon
nem miattad, de érted,
lágy - halkan suttogva vallom
mindened megigézett.
Hajnalokon reád gondolva
született meg dalom,
mintha testem is szabadulna
tőle, szívem neked adom.
Szomorúság vesztes arcomon
nem miattad, de érted
lágy - halkan suttogva vallom
mindened megigézett.
Reggel álmomat fejtegettem,
miért jelensz mindig?
Mint kísértettől úgy rettegtem,
miért tűnsz el mindig?
Szomorúság vesztes arcomon,
én féltelek téged,
lágy - halkan suttogva vallom
mindened megigézett.
