idegen vagyok
hideg a kezem
talán az ér szűk
miből jön
a meleg
mennyi felkiáltó jel
kérdés
és nincs felelet
ingemre tűzöm
a hétköznapok
meztelen fényét
füstkarikák úsznak
a ledöntött
gyárkémények
helyén
idegen vagyok
mint a táj is nekem
nem csak a gyárat
engem is vele
bontottak le
mikor tisztul ki
az ég
a romok felett
távolban egy fiú
piros nyakkendőt
lenget
dollárnyi csend
mikor
mozdul meg
a bucka lakó
kinek vállán
negyven év
nem lehet más
csak nyomorék
idegen vagyok
magamnak is
nem csak
a kezem
de megfagyott
a szívem is
ellopták belőlem
magamat
hol keressem
e földön
hol találom meg
az elveszett
önmagam
gufi - május 21 2009 10:33:55
Kedves Alkotok!
Az elveszett negyven év mindenre a válasz,
sajnos ebben már semmit nem találhatsz.
A lebontott romokat mindet szét hordták,
vele együtt eltüntek az emberi morzsák.
Ragozhatnám tovább de nem teszem,
gondolkodom tovább nagyon aktuális verseden.
üdv:gufi
piedone - május 21 2009 20:16:22
Kedves Alkotok!
Sokan érezzük ezt az érzést a mai világban...
Versed remek lett!Gratulálok hozzá!
Üdvözletteliedone.
Santos - május 21 2009 20:34:24
Köszönöm mindenkinek a véleményét
Szeretettel: alkotok
heaven - május 23 2009 14:00:48
Szép a lelki vívódásod, nekem is vannak hasonló verseim.
iedone.
