Arcom az ég felé tartom, de a szemem csukva van,
S érzem, ahogy Holdfény lágyan simogat.
Egy álomból ébredtem, s könnyes még minden,
Elillantak a remények, amikben hittem.
Egy arcot látok,simogatnám, de nem lehet,
Mert a csillagomat eltakarják a fellegek.
Az én csillagom volt!Csak az enyém!
De már nem láthatom, mert sötét az ég.
Torma Zsuzsanna - május 21 2009 14:38:29
Kedves Zsuzska!
A verwed szép és szomorú is egyben. Nekem úgy tűnt, mintha már olvastam volna. Lehet, hogy egyszer már beküldted??
Remélem, 2007 óta jóra fordult minden!
Üdv.:Torma Zsuzsanna
zsuzska0208 - május 21 2009 15:35:42
Köszönöm szépen, aranyosak vagytok.
Azóta van már egy csillagom
De még nem küldtem be, csak most
gufi - május 21 2009 17:45:23
Drága Zsuzska!
A régi csillagod a sötét égbe veszett,
azóta az ég újra világos lett feletted.
Másik csillagot is találtál magadnak,
bizonyára azóta nagyon boldog vagy.
üdv:gufi
reitinger jolan - május 21 2009 20:39:56
A Nap mindennap felkel és újat hoz..., a megoldást néha tálcán kinálják, rajtad múlik mikor választod.
Szeretettel Joli
heaven - május 23 2009 14:12:43
Én is ezt érzem mostani hangulatomban, de nem szabadna soha föladni. Talán jóra fordul minden és újra meglátod a csillagod!
iedone.
