Itt dobog bennem a soha meg nem nyugvó szív,
Mely minden fájdalmat újból életre hív.
Nem tudom,miért kell vinnem e keresztet vállamon,
Csak szabadulnék már!A feladatot vállalom.
Dübörög már a szív, nyugtom sosem lesz tőle,
Mert a végtelen bánatot nem tudom kiölni belőle.
