|
 Vendég: 96
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Valahogy mindig tudtam, érzetem,
Hogy valaki fogja, vezeti, újra kezem,
De valahogy akkor még, nem láttam,
Oly csillogónak az én élethegyem.
Féltem egykor, e magasságtól,
Féltem, hogy lavinák sora temet,
De nem így történt, de nem ám,
Mert az Isten engem is szeret!
Szeret, és mindig tanít, hegyet mászni,
Tanít, hogy mások boldogsága legyek,
De úgy, hogy miközben mászom,
Ne tapossam szét az élethegyem!
Ma már boldog vagyok én, boldog
Az Élethegyem is csodásan virágzik,
Csak a te kezed ó drága jó anyám,
Nékem az, nagyon, de nagyon hiányzik!
Mindig örülök én, ha velem vagy,
Ha újra mint vándort magadhoz ölelsz,
Én ekkor érzem csak igazán- Igazán,
A mennyek országa mennyire is közel!
Élethegyem csúcsán állok Édesanyám,
S a szereteted kincseit én ott találom,
Melyeket most én e versikémmel együtt,
Néked aranyló- imádkozó kezeidbe ajánlok!
|
|
|
- május 22 2009 20:34:15
Sokat kapunk Tőlük, hogy legyen mit tovább adni.
Szeretettel Joli |
- május 22 2009 21:39:36
Kedves Tenger!
Nagyon-nagyon tetszett!
Szeretettel:Rea |
- május 23 2009 21:53:01
Szép vers anyukádnak. Biztos lát föntről téged. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
