Kitaszított lettem, már nincs szüksége rám,
Eltűnt felőlem a védelmet adó szárny.
Nincs már a zsebkendőm, mely könnyemet itatja,
Nincs már a szív, mely szívem vígasztalja.
Egyedül állok a világ közepén,
S egyre csak sírok, csak zokogok én.
Senki nem hall, s nem jön felém,
Táncolok már a világ peremén.
S amikor talán jönne a remény,
Akkor megszűnök létezni én.
gufi - május 23 2009 12:39:05
Kedves Zsuzska!
Kesergődhöz csak egy hegedű és egy kancsó bor hiányzik.
Ebből a távlatból vissza gondolva,ez egy ragyogó nóta.
üdv:gufi
zsuzska0208 - május 23 2009 12:59:07
Köszönöm szépen, örülök,hogy tetszik.
zsuzska0208 - május 23 2009 16:09:49
Köszönöm
Már rendeben vagyok, de le is kopogom
rea - május 23 2009 18:17:38
Kedves Zsuzska!
Átéreztem versed minden szavát,hangulatát!Remek!
Szeretettel:Rea
, de le is kopogom
