Elmúlt nyarak, elmúlt csókok
ajkaimba harapnak. Lidércek a korcsok,
gyomor görcsök kínoznak.
Hajnal, hajnal, mit érek e dallal,
miért íratod velem búsuló hanggal?
Ében bokrok fekete rózsája,
mélységes titkok csokra...
Zöld szárain fut a halál szépe
szemfedős rózsa, rózsa bokra.
Gyöngy álmomban hajad szála,
fehér bőrödön édes vér ajkad...
Milyen boldog, igéző volt láza,
mikor szerelmed fülembe suttogtad.
