Keserű
virág
szirma
nyílott,
sápadt
arcodon.
Üde
ifjúságod
bája,
árnyjátékot
űzött
fájdalmaiddal.
Kísértet
betegséged
nyomodban
járt,
sorsod
elől
menekvést
nem
kaphattál.
Arcomra
fagyott
mosolyom,
dermedt
némaságba
rejti,
ha
nevedre
gondolok.
Fiatal
barátság
köt
minket
össze,
sírodhoz
húzott
lánc
odaköt
engem.
Csendben
beszélgetünk,
majd
halk
szavunk
a
semmibe
száll.
Együtt
ketten,
két
társ,
de
közénk
áll
a
rideg
halál…
Véget
nem
érő
csend
elveszett
nyomát,
sehol
sem
lelem!
sziszifusz - május 24 2009 09:06:05
Kedves Maximum!
Megható megemlékezést írtál barátnőd elvesztése miatt.
Szeretettel: Szisz
piedone - május 24 2009 09:41:15
Kedves Maximum!
Szép gondolatokkal emlékezel meg Róla!
Szeretetteliedone.
genezisz - május 24 2009 10:05:51
...........arca körvonala visszajár
ha nyert is ellenében a konok halál,
ott van veled szellőként érinti az arcodat
fogja kezed mikor írod versként a sorokat.........
ölelet:g;O).
reitinger jolan - május 24 2009 10:38:51
Szívedben örökké élő barátság.
Szeretettel Joli
rea - május 24 2009 11:50:13
Kedves Maximum!
Fájdalmas soraid lekemhez értek!
Szeretettel:Rea
heaven - május 24 2009 15:31:41
Részvétem. Nagyon szép emlékvers.
Peszmegne Baricz Agnes - május 25 2009 18:05:32
Kedves Maximum!
Egy barát elvesztése az egyik legnagyobb fájdalom. Főleg, ha a halál az oka az elszakadásnak. Vigasztalódj, és őrizd őt szívedben.
Szeretettel: Ági
iedone.
