|
 Vendég: 58
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Öregember botorkál a csendben,
az idő oly gyorsan elfutott.
Kukákban turkálgat félszeg szemmel,
pedig ő rég sok mindent tudott.
Guberálással tengeti létét,
szemeimből könnycsepp csorog már.
Tőle tanultam meg az ábécét!
Vén tanárom hova jutottál?!
Tanár úr kérem, ez hogy lehet?
Ön végig kísért sok életet.
Hogy foglalhat el ilyen helyet,
ki tanította a becsületet?!
Rég ő volt nékem a példaképem,
tőle tanulhattam oly sokat.
Elhittem, hogy nem csak a pénz számít,
a becsület sokkal fontosabb.
Iskolák padját koptattam bőven,
és elhittem, hogy majd a tudás,
amit nem lehet elvenni tőlem,
s attól függ majd a boldogulás.
Tanár Úr kérem, én nem tudok kérni!
Becsületből nem lehet megélni!
Lopni nem tanított meg csupán.
Meg kell osztoznunk, ezen a kukán!
|
|
|
- május 26 2009 20:01:28
Megrendítő az írásod!...Szépen felépített, gördülékeny, szívbemarkoló!...Szeretettel: Lyza |
- május 27 2009 08:46:06
Ez a világ sose kerek tanulja meg minden gyerek. A pénznél soha nagyobb Úr nincs. Ahol az nincs emberség sincs./ szerintem azért van/. Üdv.: ZETA |
- május 27 2009 09:00:01
Kedves Laci!
"Szívbe-markoló" - fájdalmasan szép'
és...............sajnos...IGAZ!
GRATULÁLOK:bé. |
- május 27 2009 11:58:48
Kedves Geisz László!
Ha ezt a versedet a volt tanárod ovlashatná, biztosan könnyes lenne a szeme, mint ahogy a Tiéd is az.
Sohasem tudhatja egyikőnk sem, - s ezt már oly sok alkalommal kihangsúlyoztam hozzászólásaimban -, hogy mi nem jutunk-e azok sorsára, akik a kukákban kotorásznak. Nem is oly régen láttam az utcán, hogy egy távoli rokonom, aki már nyugdíjasként tengette életét, messziről beutazott a városba vidékről, és szíven ütött, amikor láttam, hogy az utca ctúloldalán emelgeti a nagy kuka fedelét és keresgél benne valamit. Azóta már olvastam a gyászjelentését az újságban. Úgy tudom, apám egyik unokatestvére volt. Sajnáltam Őt, pedig alig ismertem.
Ilyen az élet. De versd végén "loptál" bele egy kis humort is, azzal, amikor azt írod, hogy "meg kell osztoznunk ezen a kukán!".
Versedet a mondanivalója miatt is felülmúlhatatlannak értékelem!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- május 27 2009 14:44:02
Kedves Laci!
Fájdalmas életképed sok igazságot hordoz,
bizony kiszámíthatatlanok az emberi sorsok.
üdv:gufi |
- május 27 2009 17:36:40
Gratulálok versedhez, ... no komment. Hol van már az orvos,... pap....tanár... sorrendiség, elavult, pedig nagyon hozzátartozik az élethez mind a három.
Szeretettel Joli |
- május 30 2009 12:53:44
Kop-kop!
Lúdbőrös lettem! Csodásan megelevenített szomorú, fájó képek. Ki tudja merre vezet az utunk... Tetszett a szomorú képnek a fricskás feloldása a végén.
Jampa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
