Csak gurulnak szerteszét szemeim sós gyémántjai.
Úgy érzem, lelkem vérzik.
Bánatom a föld alá húz.
De nem megyek, nem arra visz az út.
Nem tudod, mit teszel.
Nem érzed át mit jelent ez nekem.
Írom neked a sorokat,
Mint öngyilkos a halom búcsúlevelet.
Eszem ébresztgeti aléltan fekvő szívemet.
Felhasadni készülnek a régi sebek.
Fáj, fáj, szuszogja öntudatlanul.
S az ész méregbe gurul.
Bosszút esküszik, de a szív nem engedi.
Még mindig szereti.
Szereti, mert másképp nem képes érezni.
Hiányát, tudja, képtelen lenne feledni.
Így hát véres könnyekkel itatom zsebkendőmet.
Várom, hogy szívem jobban legyen,
Hisz tenni én, semmit nem tehetek.
Csak nézni, és érezni, ahogy szenved.
gufi - május 27 2009 15:08:27
Kedves Ayame!
Hatalmas fájdalom vezérli tollad,
Reménykedj, egyszer rádmosolyog a holnap.
üdv:gufi
Ayame - május 28 2009 21:36:26
KÖszönöm gufi hogy olvastál!
Ayame
heaven - május 30 2009 14:43:30
Fel a fejjel! Nagyon fájdalmas sorok.
Ayame - június 03 2009 20:19:26
Mindig beheged, mert vérző szívvel élni nem lehet!
Köszönöm Scarlett hogy itt jártál!
Próbálkozok heaven! köszönöm a biztatást!
Ayame
