|
 Vendég: 103
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
eltékozoltam
jó pár évemet
míg kerestem
a helyemet
este lett
hová tűntetek
pelyhes állú
vagány gyerekek
kevés volt
a világ
nekem minden
kellett
csillagokkal táncolni
fényes éjeken
repülni mint madár
fent- fent
milyen távol voltam
tőled Istenem
győzni akartam
mindenáron
mindenki ellen
ráértem volna
sétálni
nem rohanni
felfelé a hegyeken
lehet most
több időm volna
ráérnék szeretni
tégedet
eltékozoltam
jó pár évemet
míg kerestem
a helyemet
este lett
hová tűntetek
pelyhes állú
vagány gyerekek
el nyelt az idő
mint
lemenő napot
a horizonton
várakozó
fodros
fekete felhő
|
|
|
- május 27 2009 20:42:20
Még semmi nem késő, a lemaradást tessék behozni.
Szeretettel Joli |
- május 28 2009 00:08:23
Nagyon tetszik, ahogy felépíted a versed!
Az idő sajnos mindnyájunkat elnyel, remekül tártad elénk.
Szeretettel: Szisz |
- május 28 2009 05:50:31
Szép, őszinte számadás!...De soha nincs későn, csak korábban érkezel a holnaphoz!... ...Gratulálok!...Lyza |
- május 28 2009 08:54:03
Kedves Santos!
Ez a vers gyönyörű, mely valóban egy visszatekintés a fiatalságra: "pelyhes állú vagány gyerekek"..szépen fejezted ki.
A rímeket is nyomon lehet követni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- május 28 2009 12:12:14
Kedves Santos barátom! Olvastam, hogy a neved megváltoztattad! A versed mint mindig most is nagyon remek, felülmúlhatatlan alkotás! Ez egy visszatekintés a fiatalságra, és nagyon szépen fogalmaztad meg ennek a gondolatmentét. Gratulálok! baráti üdvözlettel: maximum |
- május 28 2009 14:21:54
Lenyűgöző ez a vers, és szívbe markoló.. Nekem is van tapasztalatom erről az életérzésről. Későn érő típus, vagy csak egyszerűen a Tékozló fiú? Mindegy, de célodat eléred! Szerettel Zsanna |
- május 28 2009 18:06:08
Kedves Santos!
Az idő elrepült, a pelyhes állú gyerekek már mind felnöttek
és azóta az is lehet, hogy nagyapák lettek.
Versed nagyon jól megszerkesztetted.
üdv:gufi |
- május 28 2009 23:39:04
Kop-kop Santos!
Engem is megfogott a versed, igen azt hiszem, hogy sokan vagyunk akik azt hiszik, hogy sokszor eltékozoljuk az éveinket, pedig szerintem a helyünknek keresése közben töltött idő is valamilyen formában hasznosodik.
Tetszik a versedben az ifjúság megfogalmazása "pelyhes...", és a befejezése is; az elmúlásunk összehasonlítása a lemenő nappal, amit vár a "fekete felhő", de a bájos "fodros" jelzővel úgy érzem, hogy a véget feloldod.
"el nyelt az idő
mint
lemenő napot
a horizonton
várakozó
fodros
fekete felhő"
Jampa |
- május 28 2009 23:44:44
Visszaolvasva, látom, hogy kicsit sedrén fogalmaztam meg a végét, mert a feloldásod megkapott. (Nem kellett volna a "de"
Jampa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
