Hajnalodik.
Bíbort sóhajt nap az égre,
harmatot ken szét a fűre,
Ásítja a pillanatot,
mikor én még ágyban vagyok.
Rád gondolok.
Meglehet, indulsz munkába,
vagy kávéd szád ízét kívánja,
Közönyöd lelkedbe gyűrve,
Álmaid nem visznek bűnbe.
Egyenlőre.
gufi - május 31 2009 11:35:19
Kedves Mse!
Aranyos lett veresed, a vége kis pajkosságot sejtet.
üdv:gufi
Eve - május 31 2009 13:34:36
Kedves Mse!Szerintem is nagyon frappáns lett ez a kis szösszenet tőled!Tetszett!Üdv:Eve
Peszmegne Baricz Agnes - május 31 2009 16:53:42
Kedves Mse!
Tetszik a versed. Könnyed, pajkos. A cím túl komoly hozzá és nem folytatódik a versben.
Szeretettel. Ági
