Szilánkos földön ébred jégeső
Széttörik elhull, fáj, de már késő.
Választhatsz, elbujdokolsz, nem remélsz
Vagy széttárt karokkal a térre lépsz.
Vonyít tenger, szántja vén hajó
Nem fáj neki, csak jégeső nem jó.
Minél nagyobb vagy, annál jobban árt
Sok kicsi, mely dala szívedbe márt.
Csak fúj az érzéktelen acél szél
Fát kidönt, vizet zavar, nem remél.
Esküszóló, arany-selyem szellő
Elvész, szárnya kél a kellő erő.
Sok szép égi tünemény, vizenyős
Szilánkos talajra hullnak, esős
Időre kelnek, harcolnak, élnek
S szilánkos földtől mindnyájan félnek.
Szabiolcs 2009.5.31
