Állsz a túlparton a felrobbantott híd mögött
Sírsz, vagy csak a füst miatt szemeid dörzsölöd...
Utolsó kedves intésed emlékemben tartom
S fázósan, szürkén a gallérom felhajtom.
Nem méltó hozzánk,hogy fejvesztve fussunk
Elbúcsúztatjuk, mihez nem lehet jussunk
Lehajtott fejjel távolodunk szépen, lassan
Ugyanazt a bánatos dalt dúdolva, halkan
Jampa - május 31 2009 13:53:59
Kop-kop!
Nekem nagyon tetszenek a hasonlataid, gyönyörűek pl: "emlékek fanyar avarán Bús, bársonyos borrá nemesült szavakat.....", "betokosodott tüskét Szókavicsokkal...." sorolhatnám tovább, de inkább újra elolvasom a versedet. Nagyon szép, és az utolsó versszak is.
Jampa
Semiramis - május 31 2009 16:37:30
Kedves Janow! Játszol a szebbnél szebb hasonlatokkal, melyek fájdalmasan szomorúvá teszik versedet. Gyönyörűen öntötted rímbe érzéseidet! Üdv: Sem