Szeretem a Földet, ezt a csodás bolygót,
mit Isten azért adott, hogy itt lehessek boldog,
szeretem azt, kit Isten nekem teremtett,
hálával tartozom, hogy mellette lehetek,
szeretek itt élni, mert itt van Ő nekem,
nyugodt, csendes hangja ébreszt minden reggel.
Szeretem a reggelt,mert rám ragyog a Nap első sugara,
mert nekem szól a pacsirta csodálatos dala, de azért is
szeretem, mert adott egy új napot,
mellyel az életem meghosszabbodott,
szeretem a nappalt, mert kinyílik a világ,
és megláthatom azt a milliónyi csodát,
szeretem, ahogy a szél a hajamat fújja,
vagy a finom esőcsepp az arcomat mossa,
szeretem az éjszakát, hol az angyalok vigyázzák álmom,
s a jótékony sötétség von körém bíbor palástot,
szeretem a tavaszt, mikor ébred a természet,
a csordogáló kis patakot, mellette a szökellő őz csapatot,
a zöldellő mezőt, hol nyílik sok virág, a lombos fákat,
a zsongó méheket, a benépesülő fecske fészkeket,
szeretem a telet, mely fehér lepellel borítja a tájat,
kacagó Hó tündér integet a nyárnak,
megrázza ruháját, hó takar be mindent,
így pihentetve a jótékony földet,
szeretem a nevető Holdat és körülötte a csillagokat,
melyek az ablakomon beragyognak,
s irigykedve néznek, milyen jó a Földnek,
ahol ember, állat, növény élvezi e csodálatos létet.
Szeretem ezt a csodálatos KÉK BOLYGÓT, de félek,
mi lesz az emberiséggel, s mi lesz az Ő sorsa,
mert a szíve már alig lüktet, kihasználjuk, megalázzuk,
s nem vesszük észre, hogy a halálát mi okozzuk.
|
|
