Kazimir Malevich gondolt egy nagyot...
Lekapta az égről az összes Holdat,csillagot...
Vonalzót illesztett a csodás formák elébe...
Kilúgozott színek szenvednek,zokognak tőle...
Fehéren a fehér...és mily gyalázatos,különböző..
Radnóti szúja csámcsog....étvágya súlyos,önző...
Duma rímei kerülgeti....ténfereg,sompolyog...
Köhint egyet az élet...legyint...majd rád mosolyog..
...................................................duma....
duma - június 01 2009 15:14:45
Kazimir Malevich orosz festő egy új művészeti irányzatot alkotott, a szuprematizmust (1910-es évek közepe). Lecsupaszította a tárgyi valóságot, a formák és a tér világa egészen egyszerű geometriai absztrakciókban jelent meg. Különböző jelzőket aggattak művészetére, a"transzcendens realizmust", a "naturális idealizmust", stb. Alkotásai:különböző körök és négyzetek, általában fehér alapon. Megalkotta a fehér alapon zöld négyzet című képet, a fehér alapon piros négyzet című képet és így tovább ... majd egyszer megalkotta a fehér alapon fehér négyzet című képét. Ez ugye praktikusan maga a vászon volt. A szememben ez több volt, mint lecsupaszítás. Nekem ebben a képben meghalt egy kicsit a festőművészet. Vállaltan, emelt fővel. A halál mögött persze az újjászületés reménye feszül...
Ma megtaláltam a Malevich féle szuprematizmust az irodalomban. Radnóti Lapszélre című versében:
Fejem fölött a vén tetőben
szú gondolkodik, majd rágni kezd.
S finom fehér fapor pereg
a versre, melyhez épp
egy-egy szállongó sort vetek.
Képzeljük el Radnótit, ahogy ihlet nélkül a tornácon ül és metszőfogaival sormintázza a ceruza gerincét. A költő, aki szárazságban szenved és mégsem kétségbe esett. Mi történik? Az előkészített papírra ráesik a szú által kirágott fapor és ez a "finom, fehér fapor" egy verssé áll össze. A szú, aki e verset öntudatlan rágta a papírba. A költő, aki gondolati késztetés helyett éppen csak költői öntudatból ír.A költő fejében mindig ott mocorog egy téma, vagy annak egy részlete... és egyszer csak semmi. Ebben a pillanatban a fapor nem bosszúság,nem dühödt karmozdulat, amely lesöpri a papírról a ceruza akadályát,hanem maga a vers, megörökítése egy spontán történésnek. Nekem ez a vers egy fehér vászon. Kifeszítve halál és újjászületés határán....
.....remélem kedves András....kielégítő voltam....üdv...duma...
bozoeva - június 01 2009 16:31:47 Sziasztok lDuma és llAndrásl - és Dumall!!
Élveztem eszmefuttatásotokat!
...................................DUMA a versed
KITŰNŐ....................jó alapnak bizonyult
....Szeretettel: bé.
duma - június 01 2009 17:06:17
Kedves András!Egyáltalán nem baj....ha másképpen fogalmazunk.alkotunk,festünk meg valamit!Mindannyian utunkat keressük...Én...nem ítélkezem felette....nincs is jogom!!!Csupán...megmutattam...és igyekeztem megérteni!Malevich is....mint sok más alkotó átalakult....megújult!Ezt próbáltam megvilágítani.....nem kritikusan....inkább saját világommal megvilágítva!Nem vagyunk egyformák....mindenkit másként rángat a felismerés....a KFT klipp is erről szól!Nem a kritikáról.....sokkal inkább a felismerésről....és annak értelmezéséről!Köszönöm a hozzászólásodat...megtiszteltél......üdv...duma...
duma - június 01 2009 19:13:17
Kedves Szisz!Radnóti.....az kérem nem véletlen!Gondoljuk el....ha Miklós megérhetett volna egy aranyi kort.....így is egy géniusz volt!!!Köszönöm hozzászólásodat....megtiszteltél....üdv.....duma..
gufi - június 02 2009 13:07:59
Kedves Duma!
Most örülök igazán, hogy csak kedden értem ide.
Én tudatlan, már minden kicsontozva, kivesézve.
Így töviről hegyire megértem versed lényegét,
Csodálhatom egy szu rágta fehér fa pora ihletét.
üdv:gufi
duma - június 02 2009 14:01:10
Kedves Gufi...!...Köszönöm....üdv..duma...