Remeteségben élő ablakomnak keretében
Henceg a felhő ezüstös szinében.
Csipkéje kiemeli figyelésem,gondolatom
S elkezdtem bontogatni szálát,göngyölíteni...
Addig még észreveszem:Csillagok füzérben,nyakékben.
A szél, kiszabadította felhőkből...fenséges
S rakott fészket Szilfának tetején.
Ügyelt rám megbújva, Keletről
Csak ő lásson...ne láthassam én.
A hajnal útján volt,
Remeteségben élő ablakomban
Rózsás függöny lengedezett...
Fogadjam hatalmasságát
Simogató, lágyas sárga selymes lázát
És akkor ő ,felébresztett .
