A kavicsos (köves) tengerpartra egy
Villáskulcs alakú kő költözött,
Ott heverészett egész nap, a parton,
A többi kavics (kő) között.
Csak feküdt, lustán (meg se unta),
Pihentette magát reggel,
Néma kussban hortyogott délben,
És nem mozdult este sem el.
Tunyán ásítozott tavasszal,
Vígan napfürdőzött nyáron,
Ősszel betakarózott, kicsit,
S elfogta a téli álom.
S bár próbált elvegyülni kavicsok (kövek) közt,
Végzete végül csak-csak utolérte:
Egy rihes-rühes kóbor eb megtalálta,
Csontnak nézte, és elásta a kertbe’.
Torma Zsuzsanna - június 02 2009 15:00:56
Kedves Tris!
Egészen érdekes a versed a villáskulcs alakú kőről.
A kutya is csak azért ásta el, mert elrágni nem tudta.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
gufi - június 02 2009 20:35:13
Kedves Tris!
Szegény kutya jól megjárta, csak azt nem tudom mit szól majd mikor a villáskulcs alakú követ kikaparja és nyalogatja.
A végén sztori lett versed, nagyon aranyos.
üdv:gufi
