|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Hiába minden színlelés.
Egyedül vagyok és kész.
Arcod, mint egy néma folyó
Néha elém kúszik,
Mikor felkel a Hold,
S elkínzott agyamban
Újra és újra elhallgatom
Anyagtalan hangod.
Lényed lényege,
Selyme és sejtelme
Üvegszer? karcot
Hagy b?röm alatt,
S ott viszket, ott fáj
Minden vad szavadban.
A csend ütemre ver,
S körülöttem minden
Új életre kel,
De emléked mégis
Félholtra ver
Kábult gondolataimban.
Tudom, hazudtam.
Izzadt-sápadt arcom
Párnámhoz tapasztom
S a feszült csendben
Bánatom belelélegzem.
Hadd fájjon, hagyom.
Visszhangtalan hangomon
Hamis lesz, tudom
Minden más
Vallomás.
Mint egy gonosz lidérc,
Vissza-visszatér,
S az emlékezés
Súlyával kés
Szaggatja fel;
Felel?tlenség.
Hiába verg?döm,
Hiába kérlek,
Hiába mondom százszor,
,,Vége!r1;,
Csak nézel nyugodtan,
Csak játszol.
Ha ölelnélek, elfutsz,
Megbocsátani nem tudsz,
Ha szeretnélek, büntetsz,
Ha megölnélek, sürgetsz,
De mégis kérd?re vonsz:
,,Engem szeretsz, tudom!r1;
Mást mondanék,
Hazudnék.
Kezed már kopott, szád halvány,
Ha kérdezem, miért tetted,
Csak mosolyogsz rám
Sápadt pillangók tenyeremben
A repedezett szavak
Mocskosak, színesek, sárga vérük
S minden ízében szabad létük.
Haldokolnak, új életre kelnek
Szárnyaikkal megsebeznek.
De élni...azt sosem engedtek.
|
|
|
- szeptember 24 2007 14:20:48
Gyötr?dés, fájdalom, kétség- némi bizakodással. Ez édes-kevés a másik fél részér?l a szerelemhez!
Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
