kövek gördülnek
göröngyös utakon
ütemtelen vágta
rohanó patakon
loccsan a vízben
szárad
puha avaron
eldobott kő
vagyok én
a hegyoldalon
röppenő pillangó
pipacsra száll
hintázva hívogat
menjek
mert vár
magasból
éhes vércse kiált
mint eldobott kő
zuhan az élő halál
lábaimnál hullámzik
a vérvörös nyár
pipacs tengerben
fürdetem lelkem
míg lángol az ég
a nap tüzében