Már megint sírok
Nem is tudom kire gondolok
Fúj a szél, s azt gondolom ott vagyok
Ott hol te is, ugyanazt a számot dúdoljuk
Egyszerre kicsapodó kapuk
Ott, hol mindketten ugyanazt akarjuk
Mérföldekkel előttem,
Ott hol van rengeteg szerettem,
Ezt el sohasem feledtem
Hiányzó séták, messze lévő bizalom
Soha nem fog visszatérni, lehet hogy nem is akarom
Sétálunk, ott hol tapintható a nyugalom
Imádni való szerettek,
Ott, hol zavartan nevetek,
Ott, hol örülök, hogy ott lehetek
Ott, hol otthon érzem magam
Hol értem érzésim, minden szavam
És hol eltudom képzelni önmagam
Biztos van egy hely, hol mindez megvan
Hol a könny, nem cseppen le halkan
Mikor mindenki ott van, ahol meghaltam
Lyza - június 04 2009 04:54:05
Nagyon szép és végtelen szomorúság érezhető a szavak mögött!...Szebb napokat!...Szeretettel: Lyza
gufi - június 04 2009 12:34:38
Kedves Sallowswan !
Érzelemmel teli szomorú versed nagyon szép lett.
Találd meg azt a helyet, hol elképzelted életed.
üdv:gufi