|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egy megfakult képet nézek,
magam mellett érezlek Mama.
A képről egy kicsi lány néz vissza
de szép is voltam valaha!
Maréknyi hajam szikrázó Nap
vakító, selymes tünemény.
Rémült arcocskám olyan bársonyos
Mama… ilyen voltam én?
Hatalmas masni göndör hajamban
érzem még rajta kezed illatát.
Szegények voltunk, jól tudom
mondd, miből vetted ezt a szép ruhát?
Majd’ ötvenéves a kép
nem fogott rajta az idő, Mama.
De te elmentél tőlem
több mint húsz éve nem jösz haza.
Szikrázó hajam őszbe vegyül
gyűlnek fölöttem kormos fellegek.
Mióta itt hagytál, semmim nincsen
csak a toldozott emlék, mit kergetek.
Nekem nincs kihez mennem
nem vár senki gyermekként haza.
Nem búcsúztál, úgy hagytál el.
Miért nem vigyázol rám, Mama?
|
|
|
- június 05 2009 07:59:45
Kedves Edit!
Nagyon fájó lehet ez az emlék, melyet szívedben hordozol a "Mamáról", de egy percig se hidd, hogy nem vigyáz rád onnan fentről! Lélekben ott van Veled, talán ő segíti a kezedet a papíron, s a billentyűzeten, hogy ilyen szépeket tudjál írni!!!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- június 05 2009 14:30:46
Kedves Edit!
Olyan csodálatos verset írtál!!!Ha valaki búcsú nélkül távozik,azt azért sajnáljuk,mert félünk,hogy nem tudta mennyire szerettük.Nem volt idő elmondani.De tudta,érezte.Hidd el!S most is vigyázz rád!Mindíg,örökkön örökké!!!
Szeretettel:Rea |
- június 05 2009 14:31:25
-z |
- június 05 2009 16:25:57
Kedves Edit!
Sikerült megríkatnod.
Ez a vers maga a csoda, igazgyöngy, mi csak nagyon ritka.
Nincs mit hozzáfűznöm mert csak túlragoznám.
Versed felülmúlhatalan,ezt sokszor mondhatnám.
üdv:gufi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
