Sorsomat szóközzel írja az Isten,
semmibe mártott billentyű:
mit leír az nincsen.
Semmi, semmi vagyok,
egybe folyt esték, nappalok
tengerében ázok,
oly mélyen akár a Mariana-árok.
Vaksötét lét hová nem jut le a fény,
csak a gondok: megannyi gránát, töltény
melyből így is túl sok van idelenn,
kevés az időm, gyutacs az idegem.
Sorsomat szóközzel írja az Isten,
észre sem veszi, majd ha nincsen.
gufi - június 07 2009 14:24:30
Kedves Janus!
Vigasztaljon, a lent után már lejjebb nem lehet, ezután már csak emelkedni lehet.Ragyogóan megírtad versedet.
üdv:gufi
Nagyon Tetszik:
)
