Csendesen száll alá a nap, piros takarójába burkolva.
Halkan szól ablakomon a nyári eső szava.
Csak ülök, ülök és nézzem, némán,
Ahogy elmúlik egy újabb monoton nap
-Csalódás, kesergés, minden a régi-
A hold sápadtan süt le rám, alakját befedi a homály.
Színes ruhába öltözik a táj, fák levelei hullnak alá.
Recseg a fa, pattog a tűz, egy kékes láng táncol sután.
Csak ülök, ülök és nézzem, némán,
Ahogy elmúlik egy újabb monoton nap
-Közeli, mégis távoli ez az érzés-
Lassan, el-elaludva csonkig ég a gyertya...
heaven - június 07 2009 10:57:46
Gratulálok, szép képeket tártál elénk.
gufi - június 07 2009 14:54:27
Kedves Shiki!
Ez a világ sora lasan elmúlik életünk,mint csonkig égő gyertya.
Beállunk a mókus kerékbe, a lepergett napokat észre sem véve.
Verseddel szépen szemlélteted, valóban mint gyertyaláng elfogy életed.
üdv:gufi
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
