A buzgó lét szívbillentyűm veri
vérlapra írt jelek százezrei,
keringnek testem ér- futószalagján,
hordozzák az üzenetet,
mit az Isten súgott hajdanán,
e porból lett gyatra alkotásba:
Élj!
De hiába, mert lassan
odavész a szó, mint
egy kis hajó az óceánba,
min túl sok volt a teher..
..félek lelkem is megbillent már,
hisz a zátony ütötte seben
túl sok a víz, mi bejutott,
elhalt már rég a csobbanás,
ahogy az ösztön
egy palackpostát dobott:
NEKED.
