Lázgyötörte, fullasztó csend honol,
Az ég felé korom-füstpipa csavarodik.
Az elmúlás mészárszékéről oltott,
Ízekre szedett szemérmesség haldoklik.
A fojtó, méregszagú gáz a Föld gyomráig kúszik,
S a fölcsapó lángnyelvek kihült szerelmeitől
Az erkölcs fölötti csalárd grimasszal búcsúzik.
Régi szeretők sírkő-képei avasodnak
A pókhálóette, elüszkösödött lombokon.
A félhomályban kérészéletű ifjúságomat siratva,
Szűzinász emlékek után kutakodom.
bozoeva - június 08 2009 21:22:24
Heaven!
Remek; a Világ felé fordulás
.................................lendületét érzem -benne!
Szeretettel:
bé.
reitinger jolan - június 08 2009 21:31:38
Mintha valamit megbántál volna, valamit tettél amit nem kellett volna....
Mély gondolatokat piszkáltál fel magadból.
Megfogalmazásod egyedivé tesz.
Újabb fejlődési szakaszon vagy túl versírásodban.
Kár, hogy a középső versszakot háromsorral írtad, de lehet hogy dirrekt?
Nagyon tetszett.
Szeretettel Joli
gufi - június 08 2009 21:38:40
Kedves Heaven!
Festőiek a képeid, versd nagyon jó lett!
üdv:gufi