Minden éjjel hajnali fényben,
Rád várok sírva, csendben.
Tudom nagyon messze vagy,
De én gondolok rád minden nap,
Kicsi voltam még mikor elmentél,
Nem tudtam hová és miért.
Most hogy nagy vagyok szívem még fáj,
amiért már régen egyedül hagytál.
Ordítanék de nem lehet,
Hiányod határtalan bennem.
S sírva nézek fel az égre.
Téged látlak minden csillagképbe.
Mennyország kapuján mikor majd belépek ,
Ölelő karjaidban boldogan elveszek.
Sok sok esztendeje nélküled vagyok már,
De én akkor is szeretlek
DRÁGA ANYUKÁM..............
Nagyon szép és megható a versed. Szeretett anyukád egyszer majd újra karjaiba zár...legyen ez az egyetlen vígaszod, hogy könnyebben elviseld az az időt, ami Neked ki van szabva itt a Földön!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
bozoeva - június 10 2009 16:38:06 Kedves B.!
Én is Veled érzek;.............DE
......................................"ÉDESANYÁD sem örülne bánatodnak."
Engedd el (így szokták mondani, a belenyugvást)
ÉLJ, légy vidám, cselekedj úgy
hogyha élne BÜSZKE is LEHETNE... r-á-d......ANYUKÁD!
Szeretettel: bé.
gufi - június 10 2009 16:50:53
Kedves Barby!
Fájdalmas versed megüti szívem, gyönyörű emlékezés,
kicsit megkönnyezem.Sajnos ez ellen nem tudunk mit tenni,
A sors könyvét nekünk kellene írni.
üdv:gufi
barbylove22 - június 10 2009 17:55:31 elengedtem az anyukám mert már lassan 21 éve elment
viszont régen irtam ezt a verset és felraktam mert kedves a szívemnek
köszönöm nektek hogy ilyen együttérzöek és aranyosak vagytok
Lyza - június 11 2009 06:36:40
Megható nagyon!...Ölellek szeretettel: Lyza
Kedves B.!
