lángoló orgonasípok
táncolnak
a száraz avaron
pernyesóhajok
szállnak az álmatlan
kibontott hajú
alkonyon
vert hada a csóknak
tántorogva ballag
letaposott álmok
halkan sírnak
a ˝rögtön jövök˝
tábla mögött
hosszú sorban
sötét árnyak állnak
kimérném kínjaim
olcsó zsírpapírban
ha lenne mérlegem
a fajsúlytalan holnap
leigázott idegeim
bilincseket ráznak
megszabadulok -e
tőled
te megkövesedett
bánat
ölelj csak ölelj
te makacs sóhaj
hajnal ölében ringó
szerelmi vágyam
hozzád simulnék
csendbe halkan
te édes meztelen
hullócsillag.
szobám falán
rám néz a holnap
könnytelen szemében
kl nem mondott
mondat
lándzsát vett mellembe
a tüzes akarat
ledönteni körülöttem
az álló falakat
hej te szittya
megkínzott magzat
harmatos csókodtól
felébred e a magyar
vagy alussza álmát
századok rabjaként
kopjafák
sűrű erdejéből
lelked egyszer
ugye haza tér
gufi - június 11 2009 16:46:54
Kedves Santos!
Mondani valód igen magasztos, csodásan csomagoltad.
Íly szavakra és sorokra nagy szüksége van a honnak.
Műved felülmúlhatatlan, sok,sok gyönyörűség van a tolladban.
üdv:gufi
