|
 Vendég: 34
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Felmorajló érzelem
Távoli hangok, beszédes mozdulatok,
az emlékezés gyönyörrel tölt el,
s míg tehetem, lélekben lélegzem veled.
Csak tudnám, hol kalandozol, s én
mire várok, mikor búsharanggá zendül
a tétova, lappangó vágyakkal teli szív.
Vártalak a kertben, hol nappal madár dalolt,
s az esti szürkületben, hol fátylat hord
a csillagszemű holdas ég.
Meglehet ébrenlétem képei fakók,
az agynak szüksége van álmokba
rejtjelezett érintésre, szerető melegségben.
Mert ízlelem hiányod citromfalevelét,
átkozott gyümölcsének fanyar,
keserű nedvét minden percben.
Ám ajkad, negédes málnaszemek
mámorosan szétáradó igéje
oltaná szenvedélyem túlzó hevét!
De Te csak körbefonsz csalfasággal,
ármányos cinkosságod elveszejt,
s én csak átkozhatom, a sorsba rejtett végtelent...
/Hajdúdorog, 2001. október 3. Hajnali 1 óra 10 perc/ |
|
|
- június 11 2009 18:40:03
Kedves Bero!
Versedre rányomta bélyegét a keserűség.
A kedves hiánya fájon tested lelked marja.
Remélem már minden rendbe jött azóta.
üdv:gufi |
- június 12 2009 09:45:50
Kedves Bero!
Szép, de szomorú vers. Érzelmeink gyakran "felmorajlanak", ahogy felszínre törnek!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- június 12 2009 15:40:18
Fú, nagyon tetszik: "lélekben lélegzem veled." Szomorú hangulatú, de mégis reménykedő sorok. Tetszik, ahogy a gyümölcsökhöz hasonítasz.
Maryam |
- június 14 2009 10:07:58
Szépséges versed elvarázsolt. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
