Vihar készülődik, vihar jön
Mindent feldúl gyorsan, majd rögtön el is köszön
Villámlik, s mennydörög
Ordítanak felettünk az ördögök
Támad a szél, megtépáz mindent
A villámok hada, elviszik a hitet
A szél, elfújja a vágyaim
A vihar megtestesíti bosszúságaim
Jelzi a dühöm, hogy szomorú vagyok mert megint vége
Ezért megyek, s futok a szélnek
Zuhog rám az eső, hajamból zubog a víz
Nem esik jól az öröm után ez a rossz szájíz
De ez a vihar is elmúlik egyszer
Egyszer rájövök, miért nem eresztesz el
gufi - június 12 2009 14:54:54
Kedves Swan!
Viharodat párosítod saját dühöddel és bosszúságoddal.
De ha elvonult annak vége, nálad is ezel megjön a megnyugvás.
Vagy folytatódik a düh és bosszúság, és abbamarad lassan mint a tengeri morajlás. Jó lett viharod szépen megírtad.
üdv:gufi
Lyza - június 12 2009 17:07:47
Vadul zengett az ég nálad!...Kifejezte a dühöt és a vihar erejét írásod!...Gratulálok!...Lyza
Sallowswan - június 12 2009 22:04:44
Sajnálom Scarlett, hogy eláztál, én direkt mentem ki, és futottam. Nekem ez egy emlék felidézésénk felelt meg, mi hasonló körülmények közt zajlott, s nekem szép emlék.
heaven - június 14 2009 10:30:20
Jól megírtad egy természeti képbe bújtatva lelked vívódását.