érezted- e mikor
álmosan szunyókál
a délutáni
fáradt csönd
s a hársfán a levél
kunkorodva fonnyad
miközben katicabogár
sétál bőrödön
a messziből felsóhajt
a lágy szél
üzenetet hozva néked
kedvesedtől
aki távol tőled szerelmesen
vár és remél
várja, hogy üzenjél
az égen úszó felhőktől
érezted – e mikor
rád kacsint az alkony
s szerelmesen
elszégyelli magát,
s ettől vörösben úszik
a sokat látott balkon
ott lent
hangos lesz az utca
valaki énekel remegő
hangon
talán egy gombos
harmonika
egy madár kiált
a messzi nádason át
félve keresi az
elveszett párját.
reitinger jolan - június 14 2009 09:02:15
Gondolat sorod, vágyódásod a kedves után, igen valahogy így érezzük, ahogy versedben megírtad.
Gratulálok.
Szeretettel Joli
heaven - június 14 2009 13:50:54
Fájdalommal teli, megható vers.
