Itt lógtok, szépen sorban.
Jól van ez így, jól van.
Élők helyett...
szeretlek titeket: holtak.
Fényes egek, borongó erdők,
nő tart fehér napernyőt...
amott elsőáldozó csipkés fátyla,
magányos alak - megváltását várja -
szomorú szemű kisfiú.
Képek. Óh, a képek...
Itt vagy: én érzem.
Csendesen kérem:
ha el tudtál hagyni,
hagyj el egészen.
Emlékszem... persze...
a Körkép... Kezed kezembe fogtam.
Boldog voltam.
Szomjas vándorként ittam a Szépet.
(Mert mellettem tudtalak téged.)
Most, megint...
Itt vagy: én érzem.
Csendesen kérem:
ha el tudtál hagyni,
hagyj el egészen.
