|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
Gondolatok halmazában
A holdnak szendergése,
A hajnalnak édes- hamvas pírja,
Mind-mind én voltam egykoron,
Míg szívem egykor, édes kín, haza nem hívta!
Haza hívott, és átölelt szorosan,
Lelkével varázsolt, erőt csendesen,
S én csak engedtem, hogy tegye,
Mit tennie kell, egyszerű-kedvesen.
Tavaszt varázsolt ő szívembe,
Lelkembe égette az édes vágyat,
Mely csak nekem az örök Tengernek,
Amúgy magyarosan fájhat, de fájhat!
Lelkembe égette az édes hajnalt,
Lelkembe égette a csókízű harmatot,
Melyet egy, örökké élő, boldog pillanat,
Szívboldogságában emlékül itt hagyott!
Tengerek színes álma vagyok,
De az is lehet, hogy egy senki,
Ki egykor elhitte szív szavával,
Hogy boldog tud, e világon lenni!
Igen, én boldog vagyok, boldog!
Arcomon ott az igazi életadó napsugár,
Mely utat tör a megfáradt szíveken,
S a magányosnak hitt boldogtalan éjszakán! |
|
|
- június 14 2009 17:38:23
Engem nagyon megfogtak az utolsó soraid, kedves Tenger!...
"Igen, én boldog vagyok, boldog!
Arcomon ott az igazi életadó napsugár,
Mely utat tör a megfáradt szíveken,
S a magányosnak hitt boldogtalan éjszakán!"
Fantasztikus!...Gratulálok!...Lyza  |
- június 15 2009 13:37:47
Remek, a boldog napsugár áttör e versen és a szerzőjén. Nem egy senki vgy, hanem csupa remény vígasz mások számára is. Gratulálok szép versedhez |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. május 20. hétfő,
Bernát, Felícia napja van.
Holnap Konstantin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
