|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
A mű keletkezésének előzményei:
A napokban valamilyen régi iratot (talán születési anyakönyvi kivonatot) kerestem irataim sárguló tárházában.
Bár az ilyen jellegű tevékenység nem tartozik kedvenc időtöltéseim közé, de ha egyszer rá szánom magam, akkor a feladatot kibővítem a feleslegesnek, elévültnek tartott iratok selejtezésével.
Már jó ideje nyitogattam sárguló dossziéimat, mikor az egyik kinyitásakor egy cédula esett belőle a padlóra.
Felvettem.
Meglepetten láttam, hogy egy vasúti menetjegyet tartok kezemben. Hát ezt meg miért nem dobtam ki?- villant át agyamon.
A keletbélyegző szerint 1971-ben, tehát 38 évvel ezelőtt vásároltam, el nem árulom hány forintért.(Az inflációt ne innét tudjátok meg.)
Kezem már mozdult volna, hogy az elévült iratot miszlikre tépje, de a cédulát elejtettem.
Mint ahogy a zsíros kenyértől már megszoktuk menetjegyem fejjel esett a pamlagra. A másik oldal volt az írás, akarom mondani a másik oldalon írás volt.
A cédulát felemeltem és az emlékezés villáma cikázott át agyamon. A menetjegy hátoldalán már alig olvasható nyolc soros feljegyzést találtam.
Elolvastam.
A sorok rám felnyitott érzelmi konzervként hatottak.
Lenti, Zajda, ügyeletes tiszt, gombkészlet, posztóköpenyben futás a vonatra. Arra a vonatra, ami nyolc hónap után először visz haza a laktanyából, két napra.
A vonaton ültem, verítéktől csapzott háttal, fáradtan, elgyötörten. Az ablakhoz dőlve elszenderedtem. Egy idő után arra riadtan, hogy a kalauz rázza vállamat, a menetjegyemet kérve. A jegykezelés alatt agyamban a vonat és a sínek közös szerzeménye kattogott.
Mikor jegyemet kezelés után visszakaptam hátoldalára nyolc sort írtam.
Az ablakon kinézve a fák már sötétben szaladtak, a fapados kupé sarkából az öreg vaskályha jótékonyan árasztotta felém melegét.
Mire a kalauz lyukasztójával párat csettintett, már ismét az álmok mezején jártam.
Majdnem elfelejtettem!
Azt még nem is mondtam, hogy mi volt a menetjegy hátoldalára írva.
Zúgó vonatom,
zakatolva halad,
honi táj,
tefeléd.
Ismételten,
nem kel a Nap fel.
otthon leszek én,
s ez elég.
A honvágy epigramma címet később adtam írásomnak.
Ha bele gondolok, majdnem a szemétbe dobtam életem egy darabját.
|
|
|
- június 15 2009 08:50:47
Tetszett a történeted. Jó, hogy nem dobtad ki. Most egy műveddel kevesebbet olvashatnánk. |
- június 15 2009 09:25:42
Kedves László!
Kár lett volna, ha eldobod ezt a régi vasuti menetjegyet.
Szép emlékeket ébreszthettek Benned ezek a sorok. A hazatérés örömének emlékét.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- június 15 2009 16:06:28
és mennyi papírt hagytunk már el, ami akkor semmiségnek tűnt mikor kidobtuk.
Tetszett az írásod.
Szeretettel Joli |
- június 16 2009 09:32:46
Köszönöm heaven! |
- június 16 2009 09:34:10
Köszönöm kedves Zsuzsanna!
Üdv.: Laci
|
- június 16 2009 09:36:48
Köszönöm drága Joli és kívánok neked utólag is boldog névnapot!
Szeretettel: Laci |
- június 16 2009 09:38:29
Köszönöm kedves Scarlett!
Szeretettel: Laci |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. június 05. péntek,
Pünkösd, Fatime napja van.
Holnap Norbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
