Azon a ködös őszi, kora reggelen,
Álmosan ébredt a szomszéd asszony.
Köszöntem is neki, ahogyan ez illik.
De nagy fene köd van, Mondom viccesen.
Kaptam két nagy pofont félkézből adva.
Ilyen sértő bókot neki nem mondhatok.
Miért a pofon, mit kellett volna mondanom.
Hogy milyen szép ez a reggel.
Jó hogy látlak szép fenekeddel.
Azon nyomban be is hívtam volna.
Ne csak nézzen, használja az eszét.
És az sem lenne baj, ha ezer mester.
