Lelkem viharzó örvényein át, látom arcod,
Az örvény zúgásán át hallom a hangod!
A hangod, mi madárcsicsergés nekem,
Mégis úgy érzem, ezt súgod nekem!
Szeretlek, e szó nekem mindent jelent,
Jelenti a létet, boldogságot, mit te adtál nekem!
Mit tegyek, hogy viszonozzam?
Szerelmedet mivel gondozzam?
Elég, ha mondom, szeretlek?
Ezzel én is boldoggá tehetlek?
Ajkad csókokkal borítsam?
Tested buja vágyát, vágyammal csillapítsam?
Igen ezt teszem, s lelked lelkemmé lesz,
Szívem szeretni fog, ezzel boldoggá tesz!
Enyém leszel végleg, s én tiéd leszek,
Ily boldoggá más, úgysem tehet!
