|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Sorsom, szikla legyek
Zajló folyón.
Elemi erővel tép, sodor,
Rohan mellettem,
Mint az élet,
Míg én gondolkodva
Bámulva nézem
Gátat vetni
Én magam nem tudok.
Lehet majd egyszer
Én is vele sodródok.
Idővel kiszárad
A folyó,
Én ott állok, rám tűz
A nap,
Testem porlad majd.
Szél süvítve bomlaszt,
Mint szobrászok,
Az elemek
Belőlem
Embert faragnak.
Rám száll egy madár,
Mellembe lyukat váj,
Gallyat hord belém,
Fészket rak,
Szívem helyén
Csiripelnek a madarak.
Újra esik az eső,
Folyó nőni kezd,
Mellembe vájt fészekben
Felébred a rémület,
A víz nő, nő,
Lassan folyó lesz,
Mi lesz veletek madarak,
Ki véd meg titeket?
Parányi szívek dobognak
Ijedten kő mellemben.
Lassan változik testem
Megmozdíthatom kezem,
Míg engem ölel a víz,
Addig testem átváltozik,
Sorsom úgy döntött
Ember legyek.
Mellembe zárva
Ijedten vergődő
Madár szívekkel.
|
|
|
- június 15 2009 19:29:55
Kedves Santos!
Versed megborsókáztatta testem, az érzelmek rabja lettem.
Gyönyörűséges lett műved.
üdv:gufi |
- június 16 2009 08:01:31
Nagyon szép, és érdekes vers. Érdemes többször is elolvasni, ezáltal még jobban át lehet érezni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 13. vasárnap,
Kornél napja van.
Holnap Szeréna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
