Egy szál rózsa csak.
Tüzesen izzó szirmain
a bársony pírja ég.
Harmatban fürdik,
s a Nap sugara csodálja
bimbózó szépségét.
Ilyen vagy nekem,
mikor illatát magadra öltöd.
Mikor bársony bőrödön végig fut
egy apró rezdülés, egy csók lehelete,
mikor a vágy dobol újra,
meg a szerelem, s kitárt szívedbe jut.
Mint a rózsa tövis nélkül,
úgy bújnak hozzánk álmaink
és csokorba szedem kedvedért.
Arany masnit kötök köré,
fény-fonállal hímzem belé a reményt,
hogy áldozzak szerelmedért.
