Kinek mondjam el?
Hogy a nulla négyzetén
táncol a vak remény.
Dicshimnusz helyett
bélyeget süt mellére
elátkozva a költészet
mostoha gyermekét.
Kinek mondjam el?
hogy még van remény
hogy még nem halt ki
a csontatlan tiszta érzés.
Földre esve, nyúl érted
az óvó kéz- felemel-
s nem rúg beléd.
Kinek mondjam el?
hogy a költő születik
s nem hal meg
ha el is ítélik
a líra vélt szentjei.
Keresztre is feszíthetik
a költő újra születik.
Kinek mondjam el?
hogy a vers táplálék
a meghurcolt, leigázott
szenvedő, lelkeknek.
Hogy a szó ige, mi gyógyít
s lángra kapnak tőle
az élet gyász lobogói
s édent varázsol
a romok fölé.
Kinek mondjam el?
hogy mindenki higgyen
a lélek nagy tanító
mesterének, kinek lelkét
múzsák kovácsolták
ég és föld gyémánt tüzében.
S mégis kiátkozva, ott
áll előttetek meztelen
a költő a nincstelen.
