Az éjszaka fekete testén,
Mint ég?, izzó sárga sebek
Csillagok vibrálva sajognak,
Az ég fájdalomtól remeg.
A telihold tátongó üreg,
S benne az est lüktet? szíve,
Üstökös vág halálos barázdát
S elnyeli a semmi, mély pereme.
Itt a vég, jajongva zúg a szél
Holló hangja a csendre száll,
Az ég alján vöröslik a vér,
Hajnal sír föl, hangja napsugár!
denes - augusztus 24 2007 13:52:17
Jó megfigyel? képességgel és átéléssel ábrázoltad az éjszaka-hajnal váltakozását.
Maryam - augusztus 24 2007 14:00:38
Ismét a természet csodáiból merítettél ihletet. Szép metaforával indítottál, csodás megszemélyesítés, símogatóan szelíd szavak. Nagyon tetszett.
Maryam
viragenek - augusztus 24 2007 14:46:43
Csak annyit mondok,nagyon tetszik!Virágének
LouisdelaCruise - augusztus 24 2007 17:45:51
..."Az ég alján vöröslik a vér,
Hajnal sír föl, hangja napsugár!"
Új nap született!
-Nagyon kellemes hangulatú m?!
Tetszett!
Tisztelettel: Lajos
Louis De La Cruise
krisztina - augusztus 24 2007 22:15:58
SziaNagyon nagyon szép verset írtál ismét.Gyönyör? értékes képekkel:Szeretettel:Kriszti
