|
 Vendég: 33
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Megszeretni valakit, ez sem könny? dolog,
Megtalálni, kiért érezzük, hogy szívünk jobban dobog.
De megtartani, viszonzást kapni, érezni hogy újra élsz,
Nem érezni a magányt, ez nagyon nehéz.
Mégis bízni kell, és hinni, szerethetnek Téged,
Nem vagy értéktelen, s élheted még az Életet!
Élheted úgy, ahogy vágyaidban annyit elképzelted már,
Mikor üres szobádban Rád senki, csak a magány várt.
Vajon megcsal-e az érzés, vajon tényleg fontos vagy?
A kérdésedre választ vajon honnan, s hogyan kapsz ?
Mert játszanak az emberek, sajnos az érzelmekkel is sokat,
Elfeledve azt, hogy nyomában talán örök fájó seb marad. |
|
|
- augusztus 24 2007 14:08:40
Minden kapcsolatban benne van a tévedés lehet?sége, az egyenl?ség egyensúlyának felbomlása, a bizalom elvesztése.
Mégis az egyetlen lehet?ség, hogy bizalommal közeledjünk, mert csalódás esetén is ott a tudat, hogy mi mindent megtettünk.
Valami ilyesmit boncolgat a vers, reménnyel és kérdésekkel t?zdelve. |
- augusztus 24 2007 22:14:36
Élet csalodások, és örömök sora.Vibráló, és titokzatos.De nem lehet ilyen kérdésekkel leélni az életet, mert tudod, aki mer az nyer.Ha nem csalódnánk soha, akkor a jót sem vennénk észre.A versed amúgy szép, tetszett
Kriszti |
- szeptember 05 2007 17:15:24
Fura egy társ a magány;- néha elviselhetetlen, néha hasznos tevékenységre sarkall.Ime az egyik változata:
Kit útjáról hazatérve
nem vár soha senki,
csak a szobainas;-
kabátja mellé
a búját felakasztja;
mit sem sejt bel?le:
hisz fából van amaz.
Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
