mikor már
a szivárvány is sírni kezd
s a fákról lehullott levelek
sárban
megsárgultan ájultan hevernek
mint a halál pillangója
az éj is rám dermed
hiába sóhajt a hajnal
a reggel már nem jön el
pedig kitagadnám magamból
minden rossz cselekedetemet
csak még egyszer hullajthatnám
drága hazám érted könnyeimet
lesz – e majd ki úgy szeret téged
ki a szegénység láncai közül is
mosolyogva kérdez
kinek talpa alatt e föld
gyémántnál is drágább lesz
születnek még igaz magyarok
kiknek ereikben ősi vér csorog
s ha majd kell
ők is szótlan szenvednek
hogy a gyalázat ne gyújtsa fel
az aranyló búzamezőket
majd ha megvirrad
a mindenki napja
mikor majd a szivárvány
ragyogni fog
tépjetek le síromról egy virágot
hadd legyek veletek én is ott
Lyza - június 18 2009 09:29:25
Szép, megható a versed és a kívánság a végén jó csattanó!...Gratulálok szeretettel: Lyza
Torma Zsuzsanna - június 18 2009 13:01:53
Megható, hazafias érzületű vers, kedves Santos!
Biztos vagyok benne én is, hogy majd valamikor a talpunk alatt a föld a gyámántnál is drágább lesz, a vízzel együtt, amiből még bőven van a tengerben és a folyókban.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
reitinger jolan - június 18 2009 16:10:54
Biztosan lesz aki fog Rád emlékezni, még virág sem kell, a szívükben ott leszel.
Reméljük, hogy a talpraállást megéred.
Kifejező versedhez gratulálok.
Szeretettel Joli
gufi - június 18 2009 21:47:13
Kedves Santos!
Verseden könnyezem,simogatja lelkem.
Csodálatos érzés tölti el szívem.
Örülök, hogy olvashattam,számomra ez felülmúlhatatlan.
üdv:gufi
bZsanna - június 19 2009 12:43:33
Gratulálok szépséges, és igaz versedhez
